Ismerős az az érzés, mikor reggelente egyre nehezebben jön fel a nadrágod, és egyre nehezebben tudod begombolni? Szeretnéd azt gondolni, hogy a mosásban ment össze, de erre kicsi az esély. Eleged van abból hogy mindenhol tükrök vannak. Minek kell a liftbe tükröt rakni? Ha a kirakatba nézel, ott is meglátod magad, pedig Te nem akarod látni magadat, mert nem szeretnél szembesülni azzal, amit már a lelked mélyén tudsz, hogy a súlyod már nem annyi mint amennyi volt. Ezért inkább lesütött szemmel jársz hogy nehogy véletlenül szembeköszönjön a tükörképed valahonnan.
Mikor hallod az XS méretű ruhákat hordó ismerőseidet, barátaidat panaszkodni, hogy milyen kövérek és fogyniuk kéne, arra gondolsz ezek nem normálisak, ha én így néznék ki milyen boldog lennék. De persze előttük eljátszod, hogy neked eszedbe sem jutna a fogyókúra, csak annyit mondasz ugyan már, neked nincs erre szükséged. Ebben az állapotban elég sokáig el lehet lenni, mindenkinek más szokott lenni az utolsó csepp a pohárban ami megadja a lökést, hogy nem maradhat így tovább, valamit tenni kell. Van aki egy orvosi lelettől ijed meg, kiderül hogy magas a vérnyomása, vagy hajlamos a cukorbetegségre.
Van akinél az adja meg a löketet, hogy nehezen tud felmenni a lépcsőn, elkezdenek fájni az ízületei. Van akinek abból lesz elege, hogy a súlya miatt nagy hátrányban van a társkeresésnél, de akár az is adhat löketet ha egyszerűen már nincs mit felvenni, mert egyik ruhánk sem jön már ránk.
Egy biztos, az elhatározásnak belülről kell jönnie. Általában az nem segít mikor a környezeted csupa segítő szándékkal célzásokat tesz, akkor általában védekezel, pedig tudod hogy van igazság abban amit mondanak, de akkor se mások mondják már meg, hogy mit tegyek. Nekem egyszer a háziorvos ingatta a fejét, mikor felvette a magasság és testsúly adataimat, majd döbbenten kérdezte hogy és ennyi kilóval sportol? Miért nem fogy le? Mert ugye mindenki azt gondolja, hogy aki túlsúllyal küzd az biztos egész nap csak a tv előtt ül és tömi magába a chipst. De én rendszeresen sportoltam, akkor meg mi lehet az akadálya annak, hogy lefogyjak gondolta az orvos. De én nagyon megharagudtam rá, hogy mondhat ilyet, meg ahogyan mondta! Egész más lett volna ha normálisan elbeszélget velem erről a problémáról vagy felajánlja a segítségét, de így azt váltotta ki belőlem, hogy cseszd meg azért sem fogyok le! Persze tudom, hogy ezzel inkább magammal szúrok ki, mint az orvossal, mert ő 5 perc múlva már más pácienssel foglalkozik és nem is emlékszik hogy mit mondott nekem.
A legtöbb fogyókúrás oldal meg program általában ott kezdődik hogy mit kell enni, mennyit kell edzeni, kevesen foglalkoznak a lelki tényezővel, hogy az emberben megszülessen a belső elhatározás hogy igen változtatni szeretnék! Pedig ez nagyon fontos mert ha valakiben megvan már a magja a változtatás igényének, ezt a magot ki lehet csíráztatni. Természetes, hogy van benned félelem, hogy nem szeretnél szembesülni a valósággal, félsz hogy képes leszel-e végigcsinálni, mit fog szólni a barátnőd, akivel eddig együtt sorsközösséget vállaltatok, hogy Te ki szeretnél lépni a klubból mert máshogy szeretnél élni, esetleg a párod elkezd aggódni, ha Te lefogysz, akkor biztos találsz nála sokkal jobbat. Ezek mind olyan tényezők amik a buktatói lehetnek a sikeres fogyókúrának. Sokat segít ha van kivel ezeket megbeszélni, akár egy baráttal, akár olyanokkal, akik hasonló cipőben járnak, mint Te, de egyáltalán nem ciki szakember segítségét sem kérni.